2015-09-07 08:51:11

 

Nemrégiben új színfolttal gazdagodott a város, pontosabban összesen hárommal, ha a Juhász-kereszt alakjait külön és a feszület nélkül számoljuk… Megosztó lett a végeredmény, még a művészetekhez kicsit jobban konyítók körében is. Feltűnőnek feltűnő, az biztos. De valóban ezt akartuk?


Az önkormányzat még tavaly novemberben pályázott a Nemzeti Kulturális Alaphoz, melynek Építőművészeti és Örökségvédelmi Kollégiuma végül 2 millió forintos támogatást nyújtott városunknak a Juhász-kereszt felújítására. Senki nem vitatkozhat a ténnyel, hogy a rekonstrukció szükségszerű volt. Az egykor szebb napokat látott szoborcsoport igen siralmas állapotú volt, az alakok megkoptak, a kőborítás lepattogzott, a feliratok már-már olvashatatlanul olvadtak bele a talapzatba. A város egyik legrégebbi műemlék alkotásához utoljára 1879-ben nyúltak szakértő kezek. A közel 140 év pedig megtette a hatását. Ráadásul az utóbbi évtizedekben forgalmasabbá vált a mellette futó 32-es út, ami egyre jobban beszennyezte a műemléki védelem alatt álló alakokat.


Kétmillió forint azonban kevés volt a teljes felújításra, a város ezért további öttel toldotta meg a restaurálásra szánt összeget. Ezt követően nyár közepén Egri Hunor okleveles kőszobrász-restaurátor és a Pócs és Társa Kft. munkatársai hozzáláthattak a Juhász-kereszt újjávarázslásának. A restaurálást műtermi körülmények között hajtották végre, visszahelyezésekor pedig megfelelő szigeteléssel és alapozással is ellátták a barokk szoborcsoportot. A munkálatokat megelőzően kutatásokat is végeztek az eredeti ábrázolást illetően, hogy az akkorival leginkább megegyező, véglegesnek szánt formát végül a JNSZM Építésügyi és Örökségvédelmi Hivatalának szakembere hagyja jóvá. Ez meg is történt, így már semmilyen akadály nem gördülhetett az elé, hogy tanévkezdésre kedden felszenteljék a megújult Juhász-keresztet.

 

Eddig nem is lenne semmi gond, az 1815-ben emelt szoborcsoport 200. születésnapjára most újra teljes pompájában ragyoghatná be a város északi panorámáját. De ez a pompa sokak vélekedése szerint egy kissé túlságosan is pompázatosra sikeredett. Barokk – mondják szakértő szemek. Népies barokk – mondják, amikor menteni akarják a menthetőt. Hiszen juhászok állíttatták, akik a – barokkhoz hasonlóan – nyilván szerették a színeset, meg az élettelit, a vidámat és a feltűnően cirádásat. Nem akarták Krisztusukat, sem pedig Mária Magdolnát és Szent Jánost – Szűz Máriát meg pláne nem – rusnya szürkébe öltöztetni. Rendben van. De vajon akarták-e kerti törpékként az utókorra hagyni tiszta hitük jeles bizonyítékát? Vajon, amikor 1879-ben a Jézus Társaság felújíttatta a szobrot, akkor is ilyen képet mutatott? Lehetséges. Az emberi emlékezet nem őriz tiszta képeket, a kontúrok elmosódnak, a színek halványodnak, megkopnak a részletek. Szerencsére… Nem tudjuk, mennyire volt rikító új korában a szobor. Biztosan tudjuk viszont, hogy eredetileg is festett volt, de nyilván kevésbé mesterséges alapanyagú festékekkel, melyek színvilágától nem égett ki a szemlélő retinája, amikor ránézett.


Megkérdeztünk többeket arról, mi a véleményük a Juhász-kereszt új arcáról. A vélemények szakértői és vallási oldalról is egybehangzóak voltak. Mindkét irányból azt a választ kaptuk, hogy a szobor új „fizimiskája” első blikkre rémes. Aztán finomítva az első benyomás okozta sokkot, hozzátették, hogy biztosan meg kellett őrizni az eredeti színeket, de miért rikít ennyire? Végül a szokásos beletörődöttséggel találkoztunk: „majd megszokjuk ezt is”. Tovább kérdezősködve megtudtuk, hogy a város vezetése a felújítás előtt és aközben sem kérte ki sem a Városvédő és Szépítő Egyesület, sem pedig a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének Jászberényi Szervezete véleményét.


A város lakosságának azon része viszont, amely közösségi oldalakon szereti megosztani másokkal a álláspontját, utólagosan nem hagyta szó nélkül az új látványosságot. Egyesek szerint olyan, mintha általános iskolások hatszínű gombfestékével pingálták volna ki a szenteket. Mások szerint mexikói bordélyt idéző lett a kinézete, megint mások a kínai piac kínálatához hasonlónak vélik. A továbbiakban a Facebookon megosztott kommentekből idézünk a teljesség igénye nélkül:


„Igazi paraszt barokk. Ezek a szobrok kétszáz éve állnak ott az út szélén. Amilyen rossz állapotban voltak, igazán örömteli a változás.”


„A művészet tisztelőjeként és pártolójaként valamint magán- és közéleti emberként egyaránt megdöbbenve állok az alábbi látvány előtt. Nem kérem, ez nem egy bábszínház. Sőt, még nem is egy mexikói utcakép.”


„Nekem a Magyar kártya jut eszembe, mondjuk piros felső...”


„Ennyi pénzért az a minimum, hogy színes legyen.”


„Nem volt nekik elég a felhőkön haldokló ló, Kövér László hasonmásával a főtéren..., most egy újabb borzalom, amit nézhetünk majd.”


„Ez gyönyörű a Jézuska már zöldül.”


„A szobrokat már az ókori görögök is festették. A középkorban is festették őket. Ha megnézitek a Barátok temploma előtti feszületet is közelebbről, az is színes – csak szerencsére legutóbb vagy 100 éve festették ki. Az indíttatás az adott. A végeredmény viszont siralmas.”


„Az időjárás, az évek, meg a rutin. Addig is vessünk keresztet.”


„Sajnos én nem vagyok járatos a művészetekben, így a szobrászathoz sem értek. Ha visszafogottan kívánnék nyilatkozni a végeredményt illetően, akkor azt mondanám, hogy a színösszeállítás mindenképpen hivalkodó, viszont kétségtelen, hogy kiemeli az alkotást a környezetéből.”


„Kertitörpe színvilág...”


„Drága grefiti.”


„Elbénázott betlehemek szoktak ilyen giccsparádék lenni.”


„ Szinte már látom Esmeraldát a szobor előtt imádkozni.”


„Én is nagyon feltűnőnek találom ezeket a színeket. De talán van rá magyarázat. A kereszténységben minden színnek szimbolikus jelentése van. A sárga a szentség színe, a piros engesztelés, vezeklés, áldozat, a zöld a feltámadás és a halhatatlanság színe. Talán ezért kapták ezeket a színeket, de el tudnám képzelni kevésbé erős, lágyabb árnyalatban is.”


„Mindazonáltal, nem biztos, hogy mindig rosszat kell feltételezni, lehet, csak valaki túl jót akart. Rosszul sült el.”


„Lehet, marcipánból van.”


Rédei Panni