2015-09-04 13:59:51

 

 

Születésnapot megülni mindig jó dolog akár szűkebb körben, akár nagyobb közösségben tesszük azt. Így gondolják a Jászberény tanyavilágából elszármazottak is, akik Kasza Lajosné vezetésével már sokadjára öltöztették díszbe a peresi kápolnát Szűz Mária születésnapjának, Kisasszony ünnepének tiszteletére.  


Augusztus utolsó előtti napja több száz embert hívogatott idén is az egykor sűrűn lakott tanyavilágba, ahol szépen feldíszített kis templom, új padok és elegáns tartóban sorakozó lobogók várták a több szempontból is ünnepnek számító vasárnapot.


Miért is volt több szempontból jeles alkalom a 2015. évi peresi búcsú? Először is azért, mert hosszú idő után szombat délután esküvőre gyülekeztek a népek. Másodsorban azért, mert a szertartás elején az elmúlt évek szokásainak megfelelően a keresztség szentségében részesült három kisgyermek és egy felnőtt.


Azután azért is, mert a Szántó József apát-plébános által celebrált szentmisét záró körmenetet és a himnuszok eléneklését követően megáldották a Velkeiné Pócz Ilona és Szabóné Taczman Mária által szerkesztett, a peresi és felsőmuszaji tanyavilágról szóló könyveket – igény szerint díszes pecséttel is ellátták azokat –, valamint a szintén Velkeiné tanárnő keze munkáját dicsérő, az egykori tanyák elhelyezkedését bemutató, látványnak sem utolsó, díszes térképet.


És azért is, mert hallhattuk a Peresről elszármazott pusztamonostoriak előadásában az ősök kedves dalát, sőt, velük együtt énekelhettük, hogy „Amott legel…”


Peresre menni jó: a régieknek múltat idézni, az újaknak az elmúlt idők tiszteletét megtanulni. Egyre többen gondolják így, évről évre mind többen zarándokolnak el a Szántó apát úr által az „élni akarás szimbólumaként” is aposztrofált kis kápolnához. És miután sokak családi találkozókat is augusztus utolsó vasárnapjára időzítenek, elmondható: bár a pezsgő tanyavilág már nem él, a peresi szellemiség annál inkább.


P.T.