Menu

Nem királyfiak, mégis fehér lovon járnak

2015-08-14 11:34:43

 

Zenéjükkel eljutottak a világ távoli helyeire is; azzal az eleven, őszinte és természetes cigány népzenével, amely abból a környezetből ered, ahol élnek.  A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Paszabról indult, és autentikus muzsikájával híressé vált Parno Graszt zenekart Jászberényben sem kellett bemutatni a fesztiválozóknak. Nevük jelentése: fehér ló. A fehér szín a tisztaság, a ló a szabadság jelképe. Cigány és magyar nyelven énekelnek, a kettőt sokszor keverik, és úgy pörgetik a hangulatot, hogy vér forralatlan, torok szárazon nem marad.


A XXV. Csángó Fesztivál utolsó előtti éjszakai koncertjén, augusztus 7-én ők táncoltatták és ordíttatták meg a Víz utcában, a Jászság Népi Együttes székháza előtt felállított színpadról a buliszagra gyülekező éji szelídeket (és a vadakat is).


A Parno Graszt elemi erővel, túláradó életörömmel mulat és mulattat. A húros hangszerek – a gitár, a tambura és a nagybőgő – mellett a kanál, a kanna, a szájbőgő és a tangóharmonika adja a feszes tempót az énekeseknek/énekesnőknek és a táncosoknak. Akik egy ponton leteszik a hangszert, otthagyják a mikrofont, a zenekari félkörből középre állnak, és követhetetlen lépéskombinációval őrjítik tovább a cigányzenére tudatmódosuló ifjúságot. A dalok tradicionálisak vagy személyes élményekből fakadó, saját szerzemények. A család, a feleség, a szerető és a kocsma – szerelmes megközelítésben. Ja, és a Quimby egy kicsit egyébként is umcaccás Sehol sem talállak-ja, roma átértelmezésben.


Nincs jobb módja a népcsoportok közötti kulturális integrációnak, mint a zene és a tánc. K*rva jó. Száz aranyért sem adnák.


Kun Tibor

Info for bonus Review William Hill here.

Oldalaink minél magasabb színvonalú működésének biztosítása és a felhasználói élmény növelése érdekében az oldalainkon sütiket („cookie”) használunk.
További információ Tovább Elutasít