Menu

Él, mint Marci a színpadon

2015-07-13 11:39:23

 

Magyarórán/városi rendezvényen felbukkanó versmondóként vagy iskolai színjátszóként ismerik a legtöbben Jászberényben Bartus Marcit (kicsit hivatalosabban: Marcellt). Idén nyártól a „művész úr” megszólítás hivatalosan is jár neki: színész és drámajáték-vezető lett. Pályájának, tanulmányainak alakulásáról nemrég beszélgettem vele; figyelem: érdekességek, nagy nevek a láthatáron.


Mint annyi mindenkire, Marcira is a vers- és prózamondáson keresztül talált a színpadi szereplés világa: általános iskola ötödik osztályában mesemondó versenyen vett részt. Aztán a versekbe ásta bele magát, úgy érezte, azokban találja meg önmagát. A Lehel Vezér Gimnáziumban Fekete-Szabó Anikó tanárnőtől kapott rengeteg impulzust: egyrészt a drámaórákon, másrészt az iskola színjátszó körében. A középiskolás években a pályára készülés komoly szándékát egy, a Gór Nagy Mária Színitanodában eltöltött év jelezte, jelentősége még abban áll az itt eltöltött időnek, hogy itt mozgott Marci először valódi színházi térben. Az elhatározás olyannyira erősnek bizonyult, hogy a 2011-es leheles érettségi bankett Mercutio-díjasa két sikertelen színművészetis felvételit – az egyiket Hegedűs D. Géza és Máté Gábor által vezetett, máig meghatározó jelentőségű felkészítő előzte meg – követően is a színpadon képzeli el a jövőt. Most, hogy a Nemes Nagy Színészképzésen eltöltött három év után papírja is van róla, pláne. Pedig ideig-óráig úgy tűnt, „rendes”, polgári pályára lép: az ELTE meteorológia szakára járt egy évig.


Sok csodát hoztak az egyetlen, államilag is támogatott, Naszlady Éva osztályfőnök által felügyelt színész szakképzésen eltöltött évek Marci számára. Például a Novák Eszter (az ő testvére „a” Novák Péter, édesapjuk pedig „Tata”, a néptáncos körökből ismert legendás koreográfus) által vezetett kéthetes workshop, amelyben a fiatalkori várandósság problematikáját dolgozták fel a színészképzősök. Ez a foglalkozás havi négy-öt alkalommal színházi nevelési programban játszott darabbá, majd vizsgaelőadássá nőtte ki magát. Aztán a Karinthy Színház Csongor és Tünde altelőadása, amelyben a színészhallgatókkal együtt lépett fel Molnár Piroska az Éj királynőjének szerepében; itt Marci az ördögfiak egyikét alakította. Szintén karinthys produkció volt a színházalapító édesapja (Karinthy Ferenc) által írt „Nők” c. regényből készült darab, amely azért volt meghatározó a színészpalánták számára, mert együtt játszhattak Bencze Ilonával is. A művésznő végtelen empátiával, türelemmel terelgette a fiatalokat, egyszersmind személyében cáfolt meg olyan „rémhíreket”, amelyek arról szóltak, hogy a nagy tapasztalattal bírók mennyire nem partnerek a fiatalokkal. A Játékszín Zsurzs Katalin által rendezett „Gombóc Artúr” előadásába szereplőválogatás után került Marci, ahol nem is igazán diáknak, hanem valódi színésznek érezhette magát: a szereplők kiszolgálása, kívánságainak figyelése professzionális volt – csakúgy, mint a főszereplő, Vida Péter játéka, akinek a pontosságából, alázatából sokat tanulhattak a fiatalabbak. Ezek után nem véletlen, hogy a Gombóc Artúr költözik: a székesfehérvári Vörösmarty Színházban is látható lesz a mesedarab.


Aki azt gondolja, Marcival semmi más nem történt a fentiekben leírtakon túl, nos, az téved. Már az ELTÉ-s esztendő alatt tagja lett a gyerekdarabokkal a színházat a picik közé elvivő Miamanó Társulatnak, amelyben azóta is aktív szerepet vállal. Műsort is vezetett: a Mosaic Online TeátRummal című műsorának volt a házigazdája jó egy évig; ebben az internetes, később a Zugló TV által is sugárzott adásban a magyar színházi életet mutatták be. Olyan gondolata is volt Marcinak, hogy médiatudományi területen képzi tovább magát, de be kellett látnia, hogy a színpadé az elsőbbség. Azé a territóriumé, ahol az ő elmondása szerint „érdemes cserekapusnak is lenni, mert ha az ember kivéd néhány hetest, akár lehet Pálinger is belőle”. És azé a helyé, ahol a színésznek elsődleges feladata mindent elolvasni és az, hogy mindent el akarjon játszani.


Bartus Marci úgy tűnik, szerencsés ember. Művészi ambícióihoz eddig megkapta a támogatást, elsősorban a családban, akik a GNM-es év után látták először, mennyire komolyra fordult a dolog. A gimis tanárokra is hálás szívvel gondol, csakúgy, mint a szakképzésben átdolgozott három évben vele kapcsolatban lévőkre is. Bár a 2015-ben 150 éves Színműre még nem sikerült bejutnia (idén újra próbálkozik), már nem akárkikkel állhatott egy színpadon. Akik hallották-látták már őt, drukkolnak neki, mert Marci úgy szereti a színházat, mint ahogyan Gombóc Artúr a csokit. Úgyhogy: hajrá, Marci – színpadra fel!


P.T.
 

Info for bonus Review William Hill here.

Oldalaink minél magasabb színvonalú működésének biztosítása és a felhasználói élmény növelése érdekében az oldalainkon sütiket („cookie”) használunk.
További információ Tovább Elutasít