2015-07-10 08:40:00

 

Vasárnap, július 5-én volt a jászberényi zsidó temetőben a holokauszt áldozataira való emlékezés. Sokan jöttek zsidó leszármazottak a fővárosból, de még Németországból és Izraelből is, hogy emlékezzenek nagyszüleikre, felmenőikre, régi ismerőseikre. Az Auswitzban, 1944. július elején meggyilkoltak emlékét őrzi még néhány jászberényi idős ember is, akik rendszeresen eljönnek az emléknapra, a zsidó templomból a temetőbe kihelyezett – az elhaltak neveit tartalmazó – táblákhoz.


A MAZSIHISZ jóvoltából Kozma György helyettes rabbi érkezett az emléknapra, hogy beszédet mondjon. Az idei emlékezésnek jó alapot adott a Saul fia c. film nemzetközi sikere. A jászberényiek pedig arra is büszkék lehetnek – vallási hovatartozás nélkül –, hogy „közük van” a filmhez. A rendező, Nemes Jeles László édesapja Jeles András (szintén filmrendező) ugyanis Jászberényben született 1945. március 27-én, és a helyi gimnáziumba is járt itt pár évet.


Kozma György sem tudta megkerülni a témát.  A főszerepet alakító színész Röhrig Géza – aki költő is egyben – egyik, 1999-ben magyarul is megjelent verses kötetéből idézett több alkalommal is. A film olyan erővel és hitelességgel jeleníti meg az Auswitz-Birkenauban történteket, hogy ma már nem mondhatja senki a világon, hogy nem volt holokauszt – mondta a vendég. A film elősegítette, hogy másként gondolkodjunk a holokausztról. Azt hangsúlyozta, hogy a ma embere a jövő hódolója. Az emlékezés pedig fontos, hiszen megőrzi az értékeket, a múltat, akár szép, akár tragikus volt az.


A rettenetes hőségben a fák árnyékába bújva az emléktáblák előtt hallgattunk egy rövid énekes emlékezést is zsidó vallási szokás szerint. Volt, ki virágot, a legtöbben követ hoztak, s helyeztek el a névtáblák elé a zsidó hagyományoknak megfelelően. Mert a kő örökre megmarad, s a kő zokog…

 

A Stricker (Takács) család tagjai Jászberényben dédapjuk sírjánál

Sok vendég kereste valamely felmenőjének sírját. Örömmel fedezték fel, hogy a temetőben – ahol az 1890-es években eltemetettek emlékei is megvannak még – nagy tisztítási, gondozási munka történt nemrég. A Lehel Vezér Gimnázium hat, 9. osztályos fiú diákja, önkéntes munka keretében, a túlburjánzott növényzetet megritkította. A sírok, a régi sírkövek és rajtuk a feliratok megtisztítva, szépen mutatták most magukat az utókornak.


KE