2015-07-09 15:49:57

 

Ha valaki manapság bármire is azt mondja, hogy nem a pénzért csinálja, az már elég ahhoz, hogy felfigyeljenek rá. Ha pedig ezt egy igencsak fiatal elsőkönyves szerzőtől halljuk, akkor főleg érdekessé válik a dolog. Július végén hivatalosan is megjelenik Kazsimér Nóra első ifjúsági fantasy regénye az Yvone és az őrület tőre.


Ma, amikor mindenki könyvet ír – bánatában, csóróságában, unalmában, közléskényszerében vagy egyszerűen csak azért, mert fontosabbnak képzeli a véleményét, mint amilyen valójában – már egyáltalán nem figyelünk fel arra, ha valaki a közvetlen környezetünkben dönt az írás mellett. Tegye. Aztán húzzon sorszámot a kiadóknál – gondoljuk legyintve. Valahogyan az írói szárnypróbálgatások legtöbb esetben azok is maradnak. Ugyanakkor van, akinek mindez kikapcsolódás, szenvedély, egyfajta ártalmatlan drog, ami talán nemcsak használójának, de másoknak is az épülésére szolgál.


Kazsimér Nóra elmondhatja magáról, hogy előbb az olvasásba, aztán az írásba szeretett bele. Sebtében írt is egy fantázia-meseregényt, ami legalább annyira szól a felnőtteknek, mint a gyerekeknek. Yvone és az őrület tőre című regénye az Underground kiadó gondozásában jelenik meg, de online ingyenesen letölthető, így bárki számára elérhető. Mindez egy 22 éves jászberényi lány tollából.


- A könyvtárba is leadtam már néhány példányt, hogy akit érdekel, hozzáférhessen – vág bele a közepébe a fiatal szerző. Hihetetlen energiája van, pörög, mint a búgócsiga, pedig állítása szerint, az írás már lenyugtatta, sokkal higgadtabb, mint korábban. Milyen lehetett előtte?


- A könyvtár vezetője, Nagy Nikolett nagyon lelkes volt, azonnal hírverést akart körülötte és olvasótalálkozót. Én viszont szerettem volna, ha maga a könyv mutatja meg, mit tud, mielőtt kiderül, hogy én írtam. Látni akartam, hogy anélkül, hogy ismernék a szerző kilétét, hányan veszik ki a könyvet. Nem akartam, hogy azért kölcsönözzék ki, mert a szomszéd kislány írta. Így most nagyon büszke vagyok arra, hogy folyamatosan előjegyzések vannak rá.


A könyv mellé – mivel nemcsak tehetségesen ír, de rajzol is – könyvjelzőket is készített, a kiadó pedig támogatta azok nyomtatásában. Így minden kikölcsönzött könyv mellé jár egy ajándék könyvjelző is az új olvasónak a könyvtárban. Marketingesek az ilyen fogásokért éveket tanulnak. Neki a szívéből jött, ingyen. A könyv borítóját is ő illusztrálta Koncz Gábor segítségével, aki szintén a jászberényi fiatal művészek táborát erősíti. Nem akart szerzői jogi vitába bonyolódni, ráadásul a saját rajz nem kerül semmibe.


- Sokáig gondolkodtam, hogy magán kiadóval, vagy valamelyik nagyobb nevesebbel próbáljam meg kiadatni a könyvet. Utánanéztem, egyáltalán melyiknek vág legalább valamennyire a profiljába a fantasy, de nem igazán találtam jellemzően ezzel foglalkozó kiadót. Választ nem kaptam egyik nagynevűtől sem, az időt pedig nem akartam húzni, ezért a kisebb magán kiadók felé fordultam. Már majdnem megállapodtam a mással, amikor egy barátom javaslatára mégis az Underground mellett döntöttem. Valahogy éreztem, hogy a másik nem az igazán nekem való választás. Sokszor hallgatok a megérzésemre, és most is jól tettem. A könyveket megrendelés alapján nyomtatják, van egy kis boltjuk, és webshopban is rendelhetőek a kiadványaik. Nem kérnek sok alapdíjat a kiadáshoz, a szerző pedig szokás szerint jutalékot kap az eladott kötetek után és foglalkoznak a kötetek közösségi promóciójával is. Fiatalos és emberközeli volt a hozzáállásuk, nyitottak voltak az ötleteimre.


- Miért választottad a B. N. Prince álnevet?


- Ez egy összetett név a párom és az én nevemből, mert neki nagyon sokat köszönhetek. Neki is ajánlottam a könyvet, mert végig bíztatott, amíg írtam, vele közösen született meg a történet, ő lendített át a holtpontokon. Rengeteget beszéltünk a szereplőkről, előfordult, hogy kétségbe esve hívtam föl, hogy kinyírtam valamelyik karaktert és nem tudom, miért tettem. Álnevet pedig mindenképpen akartam, mert le szeretném fordíttatni angolra, és feltölteni az Amazonra. Külföldön sokkal jobban mennek az e-könyvek. Itthon is alakul a helyzet, de külföldön már népszerűbben működik ez a dolog. Jó fordítót muszáj lesz keresnem hozzá, mert annyi szó van benne, amit én találtam ki, hogy egy átlag felettien jó angollal sem boldogulna el vele bárki. Viszont diákmunkából ezt nem lesz egyszerű finanszírozni. Ezért hajtok az nlcafén működő Varázsfirka blogommal arra, hogy minél többször a hónap bloggere legyek.


- Hogyan született az első regény?


- Nekem nagyon hosszú út volt, amíg eljutottam az egyetemre. Gimi után egyáltalán nem tudtam, mit kezdjek magammal. Később rájöttem, valószínűleg az frusztrált és tett görcsössé, hogy mindenki azt sulykolta belém, egyetlen dolgot kell választanom. Ettől szorongtam, elképzelhetetlennek tartottam, hogy egész életemben csak egy dologgal foglalkozzam. Így okj-s képzésekkel múlattam az időt, és angolul tanultam. A tanulás közben pedig muszáj volt néha kikapcsolódni. Ekkor jött képbe az írás. Korábban is próbálkoztam már vele, de azt a munkát nem éreztem teljesen magaménak. Yvone története viszont teljesen beszippantott. Ahogy haladtam vele, azt vettem észre, hogy már-már tanulás helyett, és nem pihenésképpen írom a történetet. Rám zúdult a történet, és azóta sem tudom, honnan.


- Ki olvasta először?


- Édesanyám. Ami nagy dolog, mert neki nem igazán van ideje olvasni és nem is túl olvasós típus, de nagyon tetszett neki, ő elsőre azt mondta, hogy ki kell adatni. Aztán rájöttem, hogy ez egy kortalan könyv, mert a 12 éves unokahúgom és a városházán dolgozó Feri bácsi is egyaránt jó véleménnyel volt róla és azt mondták szeretnék könyvként újra látni. Kriegel Zsófi volt a lektor, a volt irodalomtanárom lánya, aki huszonévesként gondolta ugyanezt a könyvről. Szerintem sokan megtalálják benne a számukra élvezhető vonalat, ezért nem is ajánlanám kimondottan egyik korosztálynak sem.
 

- Mi volt a célod a könyvvel?


- Amikor abbahagytam a táncot, akkor hiányzott az a visszajelzés az emberektől, hogy érek valamit, hogy leteszek valamit az asztalra. Egyfajta önmegvalósítás volt az eredeti célom, mert elég kiüresedettnek éreztem magam. Hiányzott az adás és a visszajelzés érzése.


- Környezeted hogyan fogadta, hogy íróvá avanzsálsz?


- Közelebbiek tudtak róla, hogy foglalkozom vele, sokaknak el is küldtem, amikor elkészült, de csak kevesen olvasták el. Nem hibáztatom őket, nem mindenki szeret olvasni. Inkább a távolabbi ismerősök reagáltak váratlanul lelkesítően.


- Hogyan alakul majd a folytatás?


- A vázlatot már összeraktuk a párommal, most már kicsit rutinosabb vagyok, nem fordulhat elő, hogy véletlenül megölök egy karaktert. Most az anyaggyűjtés fázisában vagyok. A kelta mitológiába próbálom beleásni magam, de sajnálatosan kevés forrást találok, pedig annyira érdekes.


- Miből merítesz ihletet?


- Kelta-ír zenéket és irodalmat, a mitológiával foglalkozó könyveket olvasok. De minden mást is. Egy pszichothrillerből is támadhat akár tudat alatt ötletem.


- Megfigyelések alapján sikerült ilyen kiforrott alakokat teremtened?


- Mindegyiküknek van egy erős alaptermészete, de csak utólag vettem észre, hogy ki kire hasonlít. Egyikük sem kész még, hiszen mivel öt kötetre tervezek, kell hagynom lehetőséget a jellemfejlődésükre. A főhős is még csak 14 éves. De a szereplők sosem lesznek csak rosszak vagy csak jók. Idővel kiderül, hogy a gonosz se volt mindig gonosz és a jó sem feltétlenül egy angyal. Egyedül Fiona született az eléggé sajátos egyéniséggel rendelkező nagynéném mintájára. Ő egy nagyon ezoterikus, spirituális nő, tele életenergiával és színes, egyedi dolgokkal. A többiek vegyesen kaptak a saját természetemből és a szeretteiméből. Bár utólag felfedeztem, hogy apát is érintettem az egyik karakterrel, vele viszont nem tartom a kapcsolatot évek óta.


- Hogyan választottál műfajt, miért fantasy?


- Nem akartam szerelmes regényt írni. Viszont mindig tetszettek a kalandos, rejtélyes történetek. Még most is a gyerekkönyvtárba járok néha, a borongós-melankolikus hangulat nem illik hozzám. A műfaj a fantáziámnak köszönhető, ezt éreztem legközelebbinek hozzám, pedig alig olvasok fantasyt. Mindig találok valamit, ami tetszik, nagyon tetszenek a kosztümös romantikus regények, a krimik, de nem szerző vagy műfaj alapján válogatok.


-Szerinted mi lesz a sorsa a könyvnek?


- Nagyon remélem, hogy szép jövő előtt áll. Sokáig kerestem olyan életcélt magamnak, amit öreg koromig örömmel művelhetek, mert hiszem, hogy csak az élteti az embert, ha valamit igazán szeret. Kijuttatom Amerikába, ott rengetegen el fogják olvasni, és valaki majd felfigyel rá, forgatókönyv születik belőle és megfilmesítik… Nem gondolkodom kicsiben, nem szabad! Nagyon szeretném, ha ez megvalósulna, és úgy állok hozzá, hogy így is lesz. Miért hagynám annyiban?

 

- Ingyenesen is elérhetővé tetted Yvone történetének első kötetét. Miért?


- Mert nem a pénzkeresés volt a célom vele. Azt szeretném, hogy minél többen olvassák, hogy tetsszen nekik, hogy tudjanak róla, hogy keressék, hogy nekik is adjon valamit. Legalább annyit, amennyit nekem adott, amikor írtam. Szerintem rossz gondolkodás valakitől elvárni, hogy fizessen valamiért, amiről nem is tudja, milyen. Nem vagyok én Fejős Éva, hogy már a nevem eladjon egy könyvet. Hangoskönyv is lesz belőle, a Vakok Egyesületével már levelezek ez ügyben. Nehogy már azért ne jusson hozzá valaki, mert pénzbe kerül vagy mert nem tudja elolvasni! Ezt a kérésemet szerencsémre a kiadóm is támogatta.


- Neked mit adott a könyv?


- Életcélt, boldogságot, sikerélményt. Mindent, amiben sokáig bizonytalan voltam. Rájöttem, hogy mindent szeretnék megismerni. Nemcsak egy dolgot akarok csinálni. Tudom, hogy szívesen dolgoznék könyvkiadónál, de sok minden más is érdekel. A könyv írása közben letisztult bennem, hogy nem kell csak egy dolgot csinálnom egész életemben. Megkönnyebbültem, mert rájöttem, hogy nem velem van a baj, hogy nem kell mindenkinek egy ponton leragadni.


- Hogyan lettél a Nők Lapja Café bloggere?


- A könyv miatt. Azért indítottam a blogot, hogy legyen felület, ahol írhatok a könyvről. Aztán valahogy menet közben átalakult egyfajta gazdag irodalmi netes naplóvá, ami legnagyobb meglepetésemre érdekli az embereket. Persze nagyon lassan indult be. Eleinte görcsösen szerettem volna, ha sokan olvassák, de nem akart sikerülni. Aztán ahogy elengedtem ezt az idegeskedést, szorongást, egyre több lett a pozitív visszajelzés, egyre felkapottabb lett a Varázsfirka és a könyv iránti érdeklődés is. Szeretném, ha ez odáig fejlődne, hogy egy kis pénzhez jussak, ami megoldaná a könyv fordításának kérdését.


- Milyen terveid vannak még?


- Most volt nővérem esküvője, és beleszerettem az esküvő-szervezősdibe. Pesten hamarosan részt veszek egy ilyen tanfolyamon, amit nagyon szeretnék hosszú távon is kamatoztatni. Ha végeztem a Pázmányon, akkor van lehetőség Könyvkiadó- és Szerkesztő továbbképzésre, amit szintén szeretnék elvégezni. A Károli egyetemen pedig van Gyermek- és Ifjúsági irodalom szak, ami szintén érdekel. Tavaly elkezdtem salsázni, mert nagyon hiányzott a tánc, így a salsatanárit is szeretném megszerezni. Az esküvőszervezéshez pedig hozzácsapok még egy dekoratőri képesítést, mert az is nagyon megtetszett. Ezek mellett folytatom az írást és a blogot is.


- Mit tanácsolnál a hozzád hasonló fiatal szerzőknek?


- Csak azt akarják kiadatni, amiben biztosak, hogy méltó rá. Amiről érzik, hogy meg kell mutatniuk másoknak. Már az első mondatot úgy kell leírni, hogy ezt ki fogom adatni. Sok kitartás és hit kell hozzá. El kell hinni, hogy képesek rá, és mindent meg kell tenni azért, hogy végül eljusson a munkájuk az olvasókhoz. Én például sokáig szégyelltem a könyvet, mert nem akartam elhinni, hogy tényleg jó. Sokkal többet szenvedtem vele, miután befejeztem, mint írás közben. Aztán belefáradtam a görcsölésbe és megpróbáltam elengedni. Sikerült, és utána a blog és a könyv is visszatért hozzám. Sőt, még többet hoztak magukkal, mint amennyit elvártam tőlük.


NÉVJEGY
Kazsimér Nóra
Született: Jászberény, 1993. augusztus 28.
Csillagjegy: Szűz – Kos aszcendenssel
Iskola: Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar Társadalomtudomány – Kommunikáció Szak 2. évet kezdi szeptemberben
Hobbi: olvasás, tánc
Nagyhatású olvasmányélménye: Maria Gripe: Agnes Cecilia
Milyen könyvet vinne magával egy lakatlan szigetre: Hogyan kell hajót építeni?