Egy elpusztított világ könyve

Nyomtatás

2015-06-19 15:24:48

 

Az ezerkilencszázhetvenes évek elején, a Székely Mihály Általános Iskolában, ahová akkoriban kötelességszerűen jártam, egy ideig osztálytársak voltunk Erdős (Epstein) Lacikával. Nem tudtunk róla sokat, legfeljebb annyit, hogy idősebb nálunk. Talán furcsállottuk, talán nem, amikor arról beszélt, hogy neki valójában más a vezetékneve, mert ő zsidó. Mi az, hogy zsidó? Erről elfelejtettek felvilágosítani bennünket. Ja, hogy mi nem vagyunk azok. Lacika szüleit gyakran láthattuk a városban vagy a trafikjukban, kicsit kilógtak a sorból.


Iskolánk névadójáról, a világhírű operaénekesről sem gyanítottuk, miközben a szobra és néhány relikviája előtt úttörő egyenruhában díszőrséget álltunk, hogy Spagatner Mihálynak született, és fogalmunk sem volt, hogy a vészkorszakban miért kellett őt bújtatnia egy katolikus pap barátjának. Ma már tudom, régóta tudom. Elolvastam, elmondták, megtanultam, tanítom is.


Kiss Erika újságíró a hatodik helytörténeti kötetét mutatta be június 9-én a városi könyvtár tetőtéri előadótermében.  A jászsági zsidóság emlékeiből című könyv premierjére abban az épületben került sor, amelynek helyén 1968-ig a jászberényi zsinagóga állt. A városlakók közül sokan vittek haza építőanyagokat a zsinagóga bontásakor. Három míves téglát bizonyosan megőrzött valaki a falakból, és eljuttatta a szerzőnek.

 

alt




A jászberényi és a jászsági zsidóság története egy eltűnt, elpusztított világ krónikája, mégsem valami régi tragédia halottai lépnek elénk Kiss Erika könyvének lapjain – írta levelében dr. Horváth László történész, a szolnoki Damjanich Múzeum igazgatója, a kétszáznegyvennyolc oldalas, százhuszonnyolc fotóval illusztrált mű lektora. Ismert és ismeretlen, majdnem vagy már teljesen a múltban hagyott emberek jönnek velünk szemben, akik újra élnek, ismét szőlősgazdák, vendéglősök, kereskedők, bankárok, ügyvédek, orvosok, módosabb vagy szimpla polgárok, hazafiak és lokálpatrióták, és gyerekek, akik képekről néznek, és övék a jövő…


A könyv anyanyelvi lektora, Rédei Panni arról beszélt a bemutató közönségének, amelynek soraiban helyet foglalt dr. Takáts Lajos (a fotón középen), jászberényi holokauszt-túlélő is, hogy hiánypótló olvasnivaló született. Mementó a jászsági zsidóság száz évének hétköznapjairól, megragadva az utolsó szalmaszálat, mielőtt a feledés azt is kicsavarná a kezünkből.


A kötet írója és szerkesztője, Kiss Erika, nem kerülve a borzalmakat, elsősorban a zsidók Jászságban végzett értékteremtő munkáját kívánta megörökíteni. Könyve az 1850-től 1945-ig tartó időszakot öleli fel. (Nevezetes esztendő volt az 1850-es; Buck Gábor, Aszódról érkezett pálinkakereskedő, letelepedési engedélyt kapott a jászberényi hatóságoktól, első zsidóként a Jászságban.)

 
Az újságíró-helytörténész felidézte, hogy nehezen indult a munka, lassan körvonalazódott ez a másfél év alatt elkészült könyv. Először csak Jászberényről akart írni, de mivel térségünk egy rabbinátus volt, a mindenkori jászberényi rabbi vezette az egész Jászság zsidóságának hitéletét, és a rokoni szálak is jócskán átszőtték ezt a vidéket, belátta, hogy a többi jászsági településen élt zsidók történetét sem mellőzheti.


Kutatásaihoz, könyvének megjelentetéséhez állami segítséget nem kapott, pedig tavaly, a magyar holokauszt hetvenedik évfordulójához kapcsolódóan, sok mindenre jutott pénz. Jászberény Város Önkormányzata viszont négyszázezer forinttal támogatta, és a kiadáshoz hozzájárult még Jászfényszaru, Jászárokszállás, Jászapáti és Alattyán képviselő-testülete is. Kiss Erika örömmel említette, hogy sokan nyújtottak önzetlen segítséget e dolgozatához, és bántással vagy rossz szándékkal nem találkozott sehol sem.


A Stockholmi Egyetem könyvtárosa, a Jászberényben született, de 1957 óta Svédországban élő Kertész Tamás készítette el a jászberényi gettóból deportáltak névlistáját. A könyvbemutatón elmondta, hogy 1997-ben kezdte el kutatni szülővárosa elpusztított zsidó közösségének életét. Fél évre Magyarországra költözött, hogy minél több adatot és tárgyi emléket gyűjthessen össze. Munkája eredményét a nyilvánosság elé tárta, tananyag is lett belőle a svéd egyetemistáknak.


Weisz Péter, az újjáalakított gyöngyösi hitközség vezetője hozzászólásában azt fejtegette: ha a remény, a beszéd újraéled, akkor a közösség is.


Jászberény polgármestere, dr. Szabó Tamás úgy fogalmazott, hogy büszkeséget és örömet érez Kiss Erika könyvének megjelenése kapcsán, és – az ide vonatkozó ismereteinek hiányában – ő is elmélyed a kötetben. A kilencvenedik és a kilencvenegyedik oldalon Erdős Lacika családjáról olvashat.


Kun Tibor

Fotók: Bugyi Gábor


Hír megosztása