2015-06-02 14:14:51

 

Bár a közönség jórészt barátokból, ismerősökből és kollégákból, tisztelőkből, tanítványokból állt, mégis sikerült teljesen megtölteni a Déryné Rendezvényház nagytermét azon a hangversenyen, amelyet Tímár Gábor emlékére szerveztek. Egy éve ment el közülünk a zeneiskola igazgatója.


A szombat koraesti időpont ideális egy hangversenyre, az alkalom azonban nem tette boldoggá az oda érkezőket. Gyorsan repült el ez az egy év azóta, hogy a Palotásy János Zeneiskola sokak által tisztelt – és kétségek nélkül leírhatóan – szeretett igazgatóját utolsó útjára kísértük a Fehértói temetőben. A legközelebbi hozzátartozók és kollégák, tanítványok most egy hangversennyel emlékeztek váratlanul elveszített barátjukra. Ahogy a köszöntőben is elhangzott, azért, hogy a zene segítségével egy kicsit könnyebb legyen elengedni őt és feldolgozni az itt maradottaknak hiányát.


Felesége és két gyermeke számára nem lehetett könnyű sem az elmúlt egy év, sem az első sorban könnyeikkel küszködve végighallgatott koncert. Szerencse, hogy a megye több zeneiskolájából érkező vendégművészek nemcsak melankolikus darabokat hoztak, hanem gondolva Tímár Gábor alapvetően vidám és játékos természetére, könnyedebb művek is elhangzottak a teremben. Mégis két szeretve emlékező mosoly, egy-egy hirtelen beugró emlék között sokaknál előkerült a zsebkendő. Persze az, akire emlékeztünk valószínűleg csak egy kacsintással kísért elnéző mosollyal legyintene a pityergőkre: ugyan, hagyjátok már…

 

Fotógaléria a Facebookon

Az est során felléptek mezőtúri, hatvani, szolnoki, tiszafüredi és törökszentmiklósi zenetanárok és tanítványaik, de zenéltek volt igazgatójuk emlékére a Palotásy Zeneiskola tanárai is. Egy vonósnégyesben pedig Tímár Gábor felesége is odaült a zenészek közé, hogy férje emlékére szólaltassa meg hegedűjét. Megható, szép pillanat volt.


Bernhardt András viszont nem hagyta a közönséget szomorkásan távozni a teremből. Igazi feloldást jelentett a hangverseny végén a zeneiskola fúvószenekarának fellépése. Tímár Gábor kedvenc műfajaiból válogattak és játszottak a közönség és minden bizonnyal az ő kedvére is. Hiszen ott volt valahol a teremben, tanítványai hangszerében és mindannyiunk féltve őrzött emlékezetében.

 

Rédei Panni