Menu

A kapualjban: Jim Morrison

2015-05-12 08:43:30

 

The Doors are open. A Kapuk nyitva állnak. Még mindig, a Kaliforniából indult Doors megszűnése után negyven évvel is. Vannak dolgok, amelyeket jól ismerünk, vannak dolgok, amelyek ismeretlenek maradnak előttünk. Köztük kapuk állnak. Ha feltárulnának az észlelés ajtói, végtelennek tűnne minden. William Blake angol költő sorait egy születetett lázadó, utóbb rocksztár, James Douglas Morrison az ezerkilencszázhatvanas évek második felében magára és zenekarára vette. Egy kritikusuk azt írta, hogy a Doorsnál csak a Beatlesnek volt nagyobb hatása a fiatalságra.


Morrison dalszövegeiben felszínre hozta kora fiatal Amerikájának gondolatait, látomásait és félelmeit. A Doors pszichedelikus-bluesos rockzenéjéből és Jim Morrison puszta pillantásából vad érzékiség áradt. Jim már az iskolában is rebellis volt. Édesapja admirálisként szolgált a tengerészetnél, de a fiú apja foglalkozási rovatába azt jegyezte be, hogy zongorista egy kuplerájban.


Jim Morrison megkérdőjelezhetetlen nagyságát a hatóságok gyakran vitatták, és színpadi megnyilvánulásait felforgatónak, eretneknek minősítették.  Alkotói, énekesi pályájának csúcsán, 1971-ben otthagyta a Doorst. Fásultan, megkeseredetten Párizsba költözött, és verseket írt. (Magyar fordítója, Hobo szerint ezek a művek a kutyát sem érdekelték volna, ha nem egy nemzedéki hős írja őket…)

 

alt

Fotó: jasznaplo.hu




A szexszel, drogokkal, alkohollal és rock and rollal túlfeszített évek azonban gyorsan benyújtották a számlát. Jim Morrisont, néhány hónappal a francia fővárosba érkezése után, huszonhét évesen, holtan találták a fürdőszobájában.  A párizsi Pére-Lachaise temetőben nyugszik (?), sok híres francia művész, államférfi és különc társaságában. Sírja negyvennégy éve a kései hippik zarándokhelye.


Hét évtizeddel azután, hogy a Harmadik Birodalom feltétel nélkül megadta magát, és Európában befejeződött a második világháború, az 1992-től működő Doors Emlékzenekar végre eljutott Jászberénybe is. Az öt zenész film-színházunk klubszínpadán szembesülhetett az átlagon felüli érdeklődéssel, a szemközti vetítővászonról pedig rajongásuk tárgyával, a Doorsszal. A koncert alatt végig némán pergő Doors-film nem vonta el a figyelmet az élő muzsikától, bizonyságául az emlékzenekar hatékonyságának.


És itt kénytelen vagyok visszautasítani az egyik kedvenc újságíróm, Para-Kovács Imre azon megjegyzését, hogy a Doors-lemezekben a legjobb a recsegés volt.  Morrisont csak eltemették, de nem halt meg egészen. Ray Manzarek, a billentyűs a bal kezével hozta a basszusgitár szólamát, a dobos és a gitáros pedig meditáció szakra (!) jártak, mielőtt csatlakoztak a Doorshoz. A Love Me Two Times (Szeress kétszer) című daluk szövegét – Hobo magyarításában – feltűnés nélkül illesztettem be több általános iskolai ballagás műsorába, a mindenfelé burjánzó hazai popszörnyűségek kiváltására.


A Doors Emlékzenekar angol eredetiben tolta a klasszikusokat, basszusgitárossal és színész-énekessel. Menszátor Héresz Attila hangban és fazonban is passzol Morrison legendájához, kár, hogy a számok közötti prózájából (verseiből) csak mondatcsonkok kapaszkodtak meg a fülemben. Hogy ez az erősítés hibája volt-e, vagy már süketülök, nehezen eldönthető, de Cseh Tamás és Bereményi Géza Arthur Rimbaud elutazik-jából tisztán hallottam azt a részt, hogy „a köpeny a vállon rég eszmévé szakadt”. Mindegy is, ha memorial band alakítására adja valaki a fejét, játsszon úgy, mint a Doors Emlékzenekar: beleállva nyakig, tehát szívig az anyagba.


A Doors zenéje még azt is kibírja, hogy olyan röhejes filmhez használják fel, mint az Országúti diszkó. Ebben a moziban a legemlékezetesebb gondolatfutam az, amikor a kidobóemberek királyát alakító Patrick Swayzenek egy öreg kollégája, szigorúan szakmai alapon, azt tanácsolja, hogy sürgősen hátráljon le az új (doktor)nőjéről, mert nem létezik, hogy egy ilyen okos csajnak ennyire pompás feneke legyen… (Finomítottam rajta, na.) De a lényeg, hogy a Doors Roadhouse Blues-át a Jeff Healey Band egy leírhatatlan lebujban zúzza, dróthálóval elválasztva a bevadult zsűritől, akik sörösüvegek tucatjait hajigálják feléjük.


A Doors Emlékzenekar jászberényi buliján nem árusítottak üvegben sört, és visszafogottan szórakozott mindenki.


Kun Tibor

Info for bonus Review William Hill here.

Oldalaink minél magasabb színvonalú működésének biztosítása és a felhasználói élmény növelése érdekében az oldalainkon sütiket („cookie”) használunk.
További információ Tovább Elutasít