2015-04-13 09:16:12

 

A zenekari tagok arcszőrzete nem befolyásolja zenéjük élvezeti értékét, a Harakyru Band nem egy szakállas vicc. Bluesban, rockban, funkban és soulban nem ismernek tréfát. (Persze, amikor feltrancsírozzák az ABBA Dancing Queen-jét, mulatnak, de komolyan veszik.) Benkő Zsolt, gitár és szakáll, Radovics László Kyru, ének és szakáll, Tomor Barnabás, basszusgitár és szakáll, Móré Attila, dob és alig szakáll, muzsikáltak péntek este a jászberényi mozi klubszínpadán. A mennyország még várhat, amíg ilyen ördögien jók.

 

Szedhetnek valamit a trendi zenék ellen, de ezzel nincsenek egyedül. Kyru naponta ráspolyozhatja a hangszálait, a gitárosok ugyanarra a hálózatra vannak bekötve, mint az örökre nagyok, a dobos pedig, akár a munkásököl, oda üt, ahova köll.


A Creedence Clearwater Revival Fortunate Son (A szerencse fia) című slágerével kezdeni a koncertet lottóláz idején, nagyfokú empátiára vall… Főleg úgy, hogy ez szám azokról szól, akiknek nincs sok esélyük, hogy megússzanak bármit. De a pénteki közönségből ugyan ki akarta volna megúszni Albert Collinst, Buddy Guyt, Robben Fordot, John Mayallt, Lennont, Elvist, Little Richardot, Joe Cockert, Rory Gallaghert vagy Zuccherot?

 

Fotók: jasznaplo.hu/Bíró János

A kikerülhetetlen nótákat amúgy sem érdemes kerülgetni. Annyiszor vallottunk már szerelmet nekik, és annyiszor szerettek már viszont bennünket, és azokat a megátalkodottan nagyszerű zenészeket is, akikből egy csapatnyi épp a Harakyru Band.


Ha talpig vasban fáradsz (Heavy Love), ha féltékeny fickó (Jealous Guy) vagy rossz pénz (Bad Penny) vagy, zörgess bátran Benkő Zsoltéknál, ismerik a gyógymódot. A blues a legjobb ispotály.


A Help The Poor (Segítsd a szegényt) sodrása közben eszembe jutott, hogy ezt a bluest egyszer egy esküvőn hallottam. Történetesen a sajátomon. A dal jó választás volt.


Kun Tibor