2015-04-09 09:11:07

 

Húsvétvasárnap este van, ki-ki nyugalomba’, aki meg koncerten, az nem, de Krisztus urunk feltámadt, örvendezzünk, szóljanak a villanygitárok, és Szabó Balázs énekelje, hogy „Én már nem, én már nem, én már úgysem kelek fel élve”… Tökéletes harmónia. A nép fiából lett rakendrolhős nem készül arra, hogy beállítsa Jézus kétezer éves világcsúcsát.


Szabó Balázs (harmincon túl, negyvenen még innen) gyerekkora óta zenél, volt bábszínész, 1999 és 2014 közötti diszkográfiájában tizenhárom CD- és egy DVD-cím szerepel. Öt éve saját zenekarával muzsikál, legutóbbi lemezük (Élet elvitelre) tavaly jelent meg. Szabó Balázs Bandája húsvétvasárnap először koncertezett Jászberényben.


És mindjárt annyian akartak a gitáros-énekes-hegedűs-furulyás fiatalúr közelébe kerülni, hogy az eredetileg meghirdetett helyszínt, a Lehel Film-Színházat a nagyobb befogadó képességű Ifjúsági Házra kellett cserélni. Így jár az a nyughatatlan előadó, akinek a világhálón akadnak fenn a dalai, akit a legszívesebben kézről kézre adnának a lányok, s akinek – ezzel együtt – figyelemre méltó mondanivalója van magáról és másokról.


Szabó Balázs Bandája összebizsergeti a folkot a funkyval, a rockkal, beúszik a blues, a mezítlábas csellista a vadabb oldalon sincs elveszve, szóval, összeraktak valami suttogósat, ölelőset, kiáltozósat, érzékenyet.


Berényben sem adták alább: sűrű zenét húztak sűrű szövegekre. Szívpörköltet tálaltak, csontlevessel.  Radnótit, apát, anyát, elfogyó időt. Valóban nincs szebb a vasalt világban annál, ami gyűrött, ami kócos. És húsvét vasárnapján igazán isteni dolog a rakendrol.


Kun Tibor

 

Fotók: jasznaplo.hu/Bíró János